05 - Meghalni

Sziasztok!
Ugyancsak késve, azonban egy igazán eseménydús, de rövidebb fejezetet hoztam!
Kellemes olvasást! :)
xx Leona

Fél percig a teljes csapat remegve bámul maga elé. Lis karját hirtelen marni kezdi valami, amit eddig még sosem láttak, és az a valami szépen, lassan a válla felé halad. A bőr teljesen leolvad róla, apró cseppekben csöpög a padlóra, ami a fára érve keveredik a lány sós könnyeivel. A vére egyre feketésedik, néhol ez a valami ki is marta a húst egészen a csontjáig, így az néhány helyen láthatóvá vált. De Alison alig érzi a fájdalmat, a reszketése teljesen elnyomja. Ryan majdhogynem szívrohamot kap a sérülés láttán, hozzá sem mer nyúlni, hagyja, hogy a lány szenvedjen. Paulról nem is beszélve, akinek a reggelije hamarosan újra napvilágot lát a történésektől . Szédül, dülöngél: hol a küszöbön kívül, hol belül van. Egyedül az egyetlen lány annyira bátor, hogy az életét mentse. Remegő kézzel próbálja meg leszedni karjáról a kis ördögöt, ám ekkor már érzi a belé hatoló maró fájdalmat, és majdhogynem elájul tőle. Az eldőlni készülő Lis karját Ryan kapja el óvatosan, vigyázva, hogy ne érjen hozzá a sebhez. Alison újabb kisérletet tesz, ezúttal az aprócska szörnyeteg hátracsapja a vért lapos farkával, majd ráugrik Paul lábára. A nyuszi fiú azon nyomban sikít egyet, és ugrándozni kezd. Ryan erősen rátapos a szörnyeteg lábára, mire a minidémon szétfröccsen. A bátrabb srác belép a küszöbön, majd magával ragadja a hely mámora, s több száz apró szempár szegeződik rá. Mindeközben a másik csapat a pince felé vetette az irányt. Kikotortak a szekrényből egy ósdi zseblámpát, amivel világították az utat. Amint leértek felkapcsoltak egy halvány fényű villanyt, amely épphogy kivehetővé tette a helyiség nagyságát. Egy labirintusszerű rejtekben találták magukat, teleágazva mindenfelé. Itt-ott bányalámpák állnak a földön törötten. A két tinédzser bátran elindult az útvesztőbe, majd egy csapdában találták magukat. Azóta ott állnak a csekély fényben, tétlenül. 

- Istenem, a többiek már biztos találtak kiutat a kastélyból, hazatértek, és boldogok. Miért kellett nekünk lemenni a pincébe? - kérdi Cat elgondolkodva. 

- Azt hittem, ennél bátrabb leszel. Egyébként szerinted én szívesen vagyok itt? Hajnali két-három óra lehet, ilyenkor én otthon élvezkedem a csajommal, nem holmi kis tizenöt évesek társaságában kutatgatok egy pincében! - hangzik a válasz. 

- Vá-várj... Azt mondtad, a csajoddal? Képes vagy rám mászni, oké, megesik az ilyen. De amellett, hogy barátnőd van, te más lányokra nyomulsz?! - förmed rá a szőke lány. 

- Mikor nyomultam én rád? Csak beszélgetésbe elegyedtem, oké, kicsit kacérabbam, de be voltam tépve, mit vársz tőlem? 

- Te be voltál tépve? Mégis mit képzelsz magadról? - kérdez vissza a csaj, és azon nyomban elviharzana, ám nem tud merre, hiszen egy pince rejtekébe van bezárva a fiúval. 

- Hogy mit képzelek? Hát, drágám, azt, hogy megengedhetem magamnak! Dúsgazdag családból származom, rengeteg zsém van, most szerinted mire költeném el? Kurvákra?- emeli fel a hangját immáron Matt is. - Inkább, mint velem csald meg a barátnődet, vagy akárki mással... Csak egy kis kalandot akartam, semmi többet, te jó Isten! - Ebben a pillanatban valami láthatatlan dolog fejbe veri a lányt. Mattet azonban ez egy cseppet sem érdekli, tovább szitkozódik magában. Mire feleszmélne, hogy ez nem csupán egy poén, valami megragadja a karját, és lerántja a mélybe. Fekete szemű, vörös arcú démonok, az egyik legveszedelmesebb faj a házban. Az áldozataikat általában először megkínozzák, majd a személyes tárgyaikat elfogyasztják a szemük láttára. Ezek után egy tál törött csontot kényszerítenek az elfogott emberek elfogyasztására. Kanállal a szájukba adják, majd várnak pár percet. Ezek után keresztben félbevágják a fejüket, s az egyik felét felakasztják, mint egy új tárgyat a trófeagyűjteményben. A két démon minden egyes falatot külön megrágnak, ám az áldozatok a bűvölt csont segítségével továbbra is életben maradnak, és szenvedve figyelik halálukat. 

- Újabb falatok? - kérdi egy démon, amikor a társa letuszkolta őket a mélybe. 

- Így van! Ínycsiklandó szerelmespár! - felel a másik. 

- Milyen szerelmespár?! Kikérem magamnak, hogy nem járok ezzel a barommal! –

- Ohó, ne verekedjetek itt össze! 

A két rabló egy szék támlájára kötözi Cat vékony kis karjait. Nyögdécsel, ám már alig van valami ereje. Tudja, hogy semmi mentség, a halálhoz közeledik. Matt kissé feszeng, s tekintetével próbálja manipulálni a démonokat, kiknek ez szemrezzenést sem okoz, ám embereknél mindig sikerül neki. Idegesen szitkozódik magában egy szót, mire az egyik ördögfajzat szájából egy "csitt" hangzik el. A társa egy kis időre eltűnik, míg ketyegnek a fiatalok percei. Kisvártatva visszatér két csörgő tállal a szörnyeteg, melyben nagy valószínűséggel csonttörmelék van színültig. Egy-egy tálkát a gimisek elé tesznek, s kanállal etetik, míg el nem fogy. Matt úgy érzi, hogy mindjárt kidobja a taccsot, a lányt viszont nem viseli meg ennyire ez az "étel". A szertartás egyre inkább elhúzódik, sokkal rosszabbnak és hosszabbnak tűnik. 

- Na, kivel kezdjük? - kérdezi lángvörösen izzó szemekkel a démon. –

Ecc, pecc... Legyen a fiúcska! - felel a másik. Így hát, bemelegítésként matt kisujjával kezdik. Természetesen elfelezik, nem felsőbbrendű egyikőjük sem. Felkészülve a fájdalomra, a srác összeszorítja fogait. A lány is aggódva figyeli Matt tekintetét, néha a szörnyekre pillant. A fiú viszont már remeg a félelemtől, de még így sem meri kimutatni a szöszi felé. Nagy megdöbbenésére azonban valóban nem fáj neki a csonkítás. Már kezd beletörődni a sorsába a lelke mélyén valóban rendes fiú, azonban valami elsőre megmagyarázhatatlan történik. A démonoknak fáj minden egyes harapás, az ujj elfogyasztása után pedig már minden lépés is. Nem öncsonkításra jelentkeztek, hanem táplálékot szerettek volna elfogyasztani, ám valamit elrontottak. Úgy döntenek, a lábfejét is levágják Mattnek. A fiú a jobb kezére pillant, s csak ekkor veszi észre: a kisujja visszanőtt, teljesen egészséges állapotúra. Mindeközben a két gonosz szörny vígan fogyasztaná a végtagot, ám már rágni sem tudnak fájdalmaiktól. 

-Ettél valamit, vagy miért gyengülünk le a véredtől? - nyögdécsel az egyik. 

- Hát, alkoholt ittam - válaszol őszintén Matthew egy kaján mosolyra húzva a száját, hiszen talán mégis megmenekült. - Az nem számít. Tudatmódosító szert fogyasztottál, vagy vettél be több gyógyszert esetleg? - néz aggódva a másik démon. 

- Egy picike marihuána számít? - kérdi a srác elvörösödve, mire döbbenten néznek rá az ördögfajzatok. 

- Azonnal tűnjetek innen, s meg ne lássalak többet titeket! - int hirtelen valamelyik szörny Mattnek és Catnek, miközben a fiú lába végre elkezd visszanőni. A még jobb állapotban lévő démon extragyorsan szabadítja ki mindkét áldozatjelöltöt, akik a helyzetet kihasználva futnak, amerre tudnak. Az úton haladva kitapogatnak egy poros, sötét lépcsőt, amin egymás kezét fogva elindulnak. Zajokat hallanak, ám az ilyen mértékű megrázkódtatás után meg sem rezzennek tőle. Futnak a felszín felé, amennyire gyorsan csak bírja Matt újonnan visszanőtt lába, melyben már érezni kezdi a zsibbadó fájdalmat, mely beléhasít. 

- Hihetetlen, hogy a füves cigi mentett meg! - hitetlenkedik kissé gunyorosan a szőkeség. - Hihetetlen, hogy ilyen szemrehányó vagy, amikor én mentettem meg az életedet. Vagy nem rémlik? - magasztalja önmagát a srác. - Ó, bocsánat, drágaságom, elfelejtettem megköszönni. Lehetnél kicsit kedvesebb is az emberekhez, és nem nyomulnál folyton! 

- Még mindig ennél a témánál tartasz? Hát, tudod mit? Lelöklek a lépcsőn, téged simán megehetnek a démonok, te nem használtál "életmentő szert"! - habár nem látszik igazán a sötét lépcsőkön, Matt macskakörmöket rajzol a levegőbe óriási kezeivel. A lépcsőn szép lassan felérnek, és akár egy kiépített barlangban, egy vaskos ajtót találnak. Egy másik útvonalon térnek vissza a folyosó másik végére. Az erős fiú bicepszeit villogtatva nyitja ki az egyébként nem is igazán nehéz ajtót. Elindulnak a folyosón, ami hosszabbnak minősül, mint a másik oldalhoz viszonyítva. Ennyit gyalogoltak volna a pincében? Kezd egyre nagyobbnak tűnni ez a ház... Megpillantanak egy felfelé vezető lépcsőt, amely szinte hívogatja őket. Catherine ellenáll, és a felgyalogláson gondolkozó Mattet gyorsan elhúzza. A falon eddig nem is látott rémképek tűnnek fel, mint például egy kaszás, ami éppen egy kutyát fejez le. A lány azonnal visszaszegezi tekintetét a padlóra, miután észreveszi ezeket a borzadványokat. Kicsit gyorsabbra veszi a lépteit, a magas sarkúja azonban már feltörte a lábát, ezért mégiscsak lassítania kell. Olyan borzadalmakat éltek át mindketten azalatt a tizenöt-húsz perc alatt a démonoknál, amiről még rémálmuk sem volt. Cat azonban még mindig erősen haragszik a fiúra, amitől a feszültség tetőfokra lép. Alisonékat keresik, ám nem járnak sikerrel. - Ryan! Paul! Lis! - kiáltja el magát Catherine, melybe a ház is beleremeg. Olyan mértékben visszhangzik, hogy akárki meghallaná. Azonban merre lehetnek, ha nem kiabálnak vissza? Történt velük valami? Alison, amikor belépett a szobába egy kisebb, raktárszerű helyiséget látott maga előtt, ám amikor a többiek becsukták maguk mögött az ajtót, egy kiépítetlen, koszos szobában találták magukat.

04 - Rettegni

Hali! Szörnyen röstellem, hogy nem volt rész egy negyed éve(!!!) Viszont a blog nem zárt be, csak az ihletem, a felvételi (ami mellesleg, hála az égnek, jól sikerült), és a félévi hajtás szólt bele. De remélem kiengesztellek benneteket végre egy véres, THOF résszel :D
xx Leona

Ritmusos koppanások sorozata hallatszódik a házban. Ide-oda lépegetve, Catherine tűsarkúja nagyokat dobban a széles folyosó márványpadlóján. Míg a többiek a régi naplóból próbálnak valami értelmeset kilesni, a szőkeség újabb régiségek után kutat. Kezdi izgalmasnak és kellően hátborzongatónak érezni az egész szituációt. Mindig is levette a lábáról, ha nyomoznia kellett valami után. Amikor még kislány volt, körülbelül harmadikos korában összeveszett az egyik barátnőjével. Nem értette, hogy miért történt az egész, ezért gondolkodni kezdett azon, hogy mivel sértette meg a csöpp kis leányt. Elképzelni sem tudta, hogy mi bántotta a barátnőjét. Szóba sem állt vele, kerülte őt, s egyfolytában szomorkodott, néha még sírt is. Cat letört volt. Tudta, hogy nem az ő hibájából fakadt Lilith bántódottsága, de mégis utána szeretett volna járni a dolognak. Egyszer, amikor a kislány nem volt az asztalánál, óvatosan kutakodni kezdett a táskájában. Rátalált a naplójára, amelyben különös dolgokról írt a gyermek.  Egy bizonyos férfiról, aki az utcán megfenyegette őt. Azután pár nappal egy halálesetről, amelyet az a bizonyos férfi okozott. Rettegni kezdett Catherine attól a gondolattól, hogy milyen szörnyűségeken ment keresztül Lilith az elmúlt pár hétben. Egy apró betűkkel firkantott sorra bukkant. Pár másodpercbe telt, míg kibogozgatta az írást. Nem volt más a szöveg, mint hogy "Catty miatt. Az apja miatt.". Tudniillik a lány apja rendőrtisztként dolgozott akkoriban. Nem sokat mesélt a gyerekeinek a munkájáról, de annyit mindenki sejthetett, hogy egy nagyon fontos ügyön dolgozott. 

-Drágám, megint ilyen későn értél haza? A kicsik nem tudnak elaludni, amíg itthon nem vagy! - figyelmeztette a családfőt Catherine-ék mostohaanyja minden áldott nap este tíz és tizenegy között. Szörnyen keveset aludtak a 7-10-13 éves kis és nagylányok. Egyszer azonban titokban követni kezdte az apját a munkába menet, így derült ki a szőke lány számára a titok, melyet hónapok óta hallgatott el előle az apja. A férfi ugyan bement a rendőrségre, tette a dolgát, viszont pontban négy órakor fogta magát, és elment. Egy sötétített, fekete furgonban várták őt gyanús alakok. Egyiknek a nyakán egy sárkányszerű tetoválás díszelgett, másik pedig kopasz volt, és a tarkójára egy "x" betű volt firkantva. Cat apját nyakánál fogva rángatták be a kocsiba, látszólag csak a kötelességét végezte a rendőrtiszt. Nem meglepő, hiszen ők mindig korruptak voltak, rengeteg zsaru ment bele durvább bűntényekbe a pénzért. A kislány nem tudott mitévő lenni, mivel gyalog nem érhette be a kocsit, rá meg nem kapaszkodhatott. Az út szélén talált egy leláncolt biciklit, és gyorsan megpróbálta kilakatolni. Ez azonban nem sikerült neki, így már majdnem feladta, amikor hátulról egy iskolástársa bökte meg az oldalát.

-Hova-hova? - kérdezte a kissrác, miközben egy rágógumi lufit fújt ki.

-Csak, izé, apámat, ööö, elrabolták. És utána kéne mennem - dadogta Catherine improvizálva. Elvégre félig igaz volt. 

-Üldözni megyünk valakit? Csúcs, pattanj fel! - üvöltötte a tizenkétéves forma fiú, majd hihetetlen gyorsasággal ki is nyitotta a zárt. A lány felkapaszkodott a fiú vállára, majd elkezdték követni az autót. A két pillekönnyű súlyt simán elbírta a kerékpár, a fiú pedig gyorsan teperte a pedált. Egyre ritkábban lakott területekre értek, majd ahol megállt a kocsi, diszkózene szólt fülsüketítően. Fura alakok sétálgattak, de az óriási cigarettafüsttől semmit sem lehetett látni. Már kezdett sötétedni, mivel tél volt. Cat nagyon rettegett, ellenben a fiúnak eléggé tetszett az egész. Az apát verték, a kiszűrődő zajokból annyit lehetett kivenni, hogy nem végezte el a dolgát. Véres arccal pillantotta meg rémült kislányát, akinek a szeméből könny csordult ki. Cat elfutott, otthagyva a kisfiút, majd halk lövések sorozatát hallotta. Egy gyereksikoltást. Az apja káromkodását. 

-Hahóóó, Cat, te is hallod ezt? - ábrándítja ki visszaemlékezéséből Alison a szőkeséget, aki már vagy egy perce nem reagált.

-Mit? - zökken ki Cat az álmodozásból.

-Valami... Valami kopog - felel vissza a másik lány.

Eközben Cat is meghallja a hangot, megpróbál a hang irányába menni, de elbotlik. Matt és Ryan tapsolás mellett röhögik ki szegény lányt, de még Paul arcán is látszik egy kis halovány mosoly. Azonban mindannyiuk arcáról hirtelen elszáll a vidámság, mikor a kopogás hangossá, és félelmetesebbé válik. A lányok bátran kezdenek elindulni (Cat újbóli nekifutásból). Hamar észreveszik, hogy egyik szekrényből jön a dörömbölés. Megfogják egymás kezét a csajok, és kinyitják az ajtót. Illetve megpróbálják kinyitni.

- Na ne, még egy rohadt szekrényt sem tudtok kinyitni? - kérdezi Matt lenézően, majd felpattan, és magabiztosan megrántja az ajtót. Neki sem sikerül.

- Mi lenne, ha közösen próbálkoznátok, ahelyett, hogy egyenként nyitjátok ki? - kérdezi Ryan csillogó szemeivel.

- Mi lenne ha befognád a pofádat, és inkább segítenél? - förmed rá Catherine, mire Ryan direkt húzva a lány agyát, lassan slattyog oda, gond nélkül, ráérősen. Megfogja a kilincset, mire a többiek is veszik a lapot, így mint a répamesében, egymást húzva nyitják ki az ajtót, amitől amúgy félnek mindannyian. Észre sem veszik, hogy Paul közben valahol eltűnt a házban. A szekrény kinyílik, és egy véres egér pattan ki belőle. Mindannyian ijedten, és undorodva arrébb ugranak, és messzebbről nézik szerencsétlen egeret, ami bár döglött, a farkát még mindig csóválja. Kétségtelen, hogy eléggé rémisztő látvány... Szájából vörös vércseppek buggyannak ki, s az egész környéket beönti a bűz. Ám nincs idejük elmélázni a szörnyethalt rágcsálón, mivel rögvest kisétál négykézláb egy szörnyeteg. Vagy inkább valami baba. Körülbelül háromnegyed méter hosszú, kerekded fejű, fekete szemű kisded sétál ki négykézláb a szekrényből. Arca sápadt és hófehér, mint egy bohócnak. Ruhája szakadt, és koszos. Száját kinyitja, megvillantva vékony, szürkésfekete fogait. Megvakarja a fejét, így patakokban kezd kifolyni a vér belőle, mivel szinte karmai vannak. Azonban pár másodpercen belül be is forr, mire egy "argh"-szerű, artikulálatlan hangot ejt ki a száján. Véres nyál folyik ki ajkaiból, majd nevet egyet, azon a félelmetes, horrorfilmbe illő babahangon. A gimisek közben riadtan nézne egymásra, egymás kezét fogva, és Cat egy sikolyt is hallat magából, amikor két lába között, az egérkével a szájában, szépen elslisszol a Baba. Egyébként ez a "szörny" valójában semmi ártalmasra nem képes, csupán rémisztgetésre. Ezt viszont kevesen tudják, ahogy azt is, hogy ez egy félvér démon. Egész életében így néz ki, korcs marad, rágcsálókat eszik, azonban ijesztgetésre is képes.

 Halál nyugodtan sétál el a folyosón, majd Paul, amikor megpillantja, majdnem elájul. Mindenesetre ordít egy nagyot, mire a négy társa felkapja a fejét. Nem szólnak semmit, csak pár perc hosszú csönd után kezd el beszélni Cat.

-Ez egy jel lehet. Hogy közeleg a vég. Mert végül is szerintem tuti igazat mondott a könyv írója, meg már tökre kezdek hinni ezekben a természetfeletti dolgokban. Ti nem? Na minegy, szóval szőttem egy tervet. Szétválunk két csoportra, én Mattel leszek, ti pedig hárman, Alison, Paul, és Ryan. Észrevettétek amúgy, hogy vannak itt szobák, meg ilyenek? Mert vannak! És meg vannak számozva. Arra gondoltam, hogy mi megyünk a párosokba, ti pedig a páratlanokba - hadarja le egy szuszra, szokatlanul virgoncan.

-Hű, te ezt így előre megtervezted? - kérdi Ryan, elismerően.

-Ami azt illeti, ez épp most pattant ki a fejemből. Ez van, ha túlpörgök és ideges vagyok - mosolyodik el a tizenéves lány.

-Na, akkor vágjunk bele!

Elindul a két csapat a céljaikhoz. Lisék az egyes számú ajtóhoz közelednek a széles folyosón, ahol folyamatosan omlik le a tapéta, és a plafonról esnek le a darabjai. 

-Ez biztos, hogy jó ötlet? -Gondolkodik el Paul.

-Igen, na lökd be azt a ronda ajtót! - felel lazán Ryan karba tett kézzel. Paul mindegy-mindegy alapon berúgja, és nyikorogva kinyílik. Egy mosdókagylót pillantanak meg, amiben egy gigantikus póktanya terül el. 

-Fúj - fintorodik el Lis a szobába lépve. Fölkapcsolja a villanyt, majd észreveszi a szobát teljes fényében. Nem igazán bizalomgerjesztő látvány. A csillárról fekete cseppek esnek le, a mennyezet tele van csótányokkal, az eredeti színét sem lehet megállapítani. A csempéken hernyók másznak, Alisonban pedig a vér fagy meg, amikor észreveszi, hogy mi mászott a karjára. Még Ryan is pislogás nélkül mered rá.

Halloween-i különkiadás: Démonkés novella

Sziasztok! Mivel ezzel sajnos nem késhetek, megfeleztem a novellát, és egyelőre csak az első felét teszem ki. Remélem így is tetszeni fog azért nektek! :)

Ivan egész éjjel reszketett.
Szeme előtt szállt Lisbeth-be a démon. A többiek is mind rémült tekintettel bámulták az áldozatot, egymást átkarolva. Katharina csak megsebesült, de Ivan számára ez a sérülést egyet jelentett a véggel. Az a mosolygós délután, amit együtt töltöttek, ennyire átfordult a borzalommá. Pokoli kínzások áldozatai lettek valamennyien, s örültek, ha egy korty vizet képesek voltak lenyelni félelmükben. Mind az öten egy óriási csapatot alkottak, és egyszerűen sugárzott belőlük a boldogság, ami egy csapásra romba dőlt.
Ivan közép nemesi családból származott, amelynek egészen a tizennyolcadik századig visszavezethető a története. Eredetileg kisbirtokosok voltak Angliában, alig futotta pénzük az bérmunkásukat kifizetni. Amerikába hajóztak a fiú messzi ősei, kiknek nemigen volt szép régmúltjuk. Háborúk dúltak, szüleiket elvesztették a nagy csatákban. Senki sem szeretett visszaemlékezni a nagycsaládból arra a kudarcra, amelyből csak Elliott Tonkins tudott szép lassan kikászálódni. Anyagi gondok szürke hátterében minden nagyobb bajuk volt annál, mint hogy elveszítették messze álló, de mégis vadonatúj kastélyukat. Amikor még igazán gazdagok voltak, mielőtt jól leépítette őket egy pénzügyi malőr, szinte királyi családként, előkelően éldegéltek otthonukban. Természetesen szép lassacskán beletörődtek sorsukba. Mire sikerült összegyűjteniük pénzt, hogy megvegyék a régi kastélyukat, csupán a hűlt helyét látta Mrs. Elisabeth Tonkins, Ivan dédnagyanyja. Amikor meglepődötten nézte a nagy ürességet, hátulról valami, valami szörnyűség megtámadta őt. Az asszony kapálódzott, nem tudott kiszabadulni az erős szorításból. Csak hörgést hallott, szédült, alig látott valamit. Érezte, ahogyan nyakából kiszöknek a vércseppek, ahogyan marja és szúrja az a számára ismeretlen szerszám mellkasát. Tudta, hogy vége van. Ott, és helyben szörnyet halt a csupán negyvennégy éves Beth asszony. Az a szörnyeteg, emberféleség a földön húzta be arra az eddig hűlt helyre, ami hirtelenjében visszaváltozott csodálatos pompában álló kastéllyá. Az egész nagy rokonság sírva kutatott a nő után, akit végül soha sem talált meg senki: a föld nyelte el.
Katharina története ennél már jóval rövidebbnek bizonyult, hiszen ő csupán egy árva kislány volt, mindaddig, míg végül vissza nem került régi, szerető szüleihez. Bár csak ennyit tudhatunk biztosan, a csodálatos, hosszú, sötétszőke hajú leány rengeteget kutatott kiléte után, míg végül megelégedett azzal, amit biztosra tudhatott.
Lisbethbe szörnyen hirtelen szállt bele a hátborzongató démon. Csak itta az összekutyult limonádéját, melyre csendesen bámult, egyedül. A többiek csak kutatgattak varázsitalok után, de ő nyugodtan megelégedett azzal az üdítővel. Némán meredt az italra. Elege volt már abból a sok, eredménytelen kutatásból, Ivan unalmas jegyzeteiből. Csakis saját maga érdekelte. A démonok, mint köztudott, bárki alakját fel tudják venni, így Reyre esett a választása, mint Lis vőlegényére. Persze ők is korlátolva vannak, méghozzá csakis az egy kilométeres körzetben élő emberekké változhatnak. Nem tudnak róla, bármit csinálhatnak, nem fenyegeti azokat veszély, akikké változik. Viszont akiknek a bőrébe bújik, na az már teljesen más tészta. Nagy valószínűséggel a halál fenyegeti őket, önakarattal kijutni nem tudnak. Az egész kastélyban körülbelül tíz-húsz démon lehetett. Amíg semmi gyanút nem fognak róluk, addig békén hagyják az embereket, viszont amikor már emlegetik, óriási veszély leselkedhet az ártatlan személyekre. Mind az emeleten rejtőzködnek, nem feltűnőek. Élik a sajátos kis életüket, gond nélkül, de persze mindegyikőjük megörülne, ha szórakozhat egy kicsit, mondjuk más bőrében.
-Szia, Lis! - köszönt neki a démon teljes boldogsággal. Rendkívül jól tudta színleni a szeretetet. Bár a démonok soha sem éreztek valóságos érzelmeket, csupán idővel meglesték másokét, és tökéletesen vissza tudták adni.
-Szia, édesem! - mosolygott jó kedélyűen a lány, és szoknyáját fölkapva felállt, a fiúhoz közeledve. Előtte megtorpant, mivel egy kiálló kést látott a kezében. - Vigyázz, a bicskádra, majdnem belementem!
-Ó, bocsánat - szólt zavartan a szörnyeteg, majd kicsit sem óvatosan, hevesen kikapta zsebéből az éles szerszámot, Lisbeth bőrét éppen, hogy súrolva.
-Vigyázz már vele, Rey, majdnem megkarcoltad a vadi új pólómat! - hajtotta le fejét, és félszegen felsőjére bökött, amin nyoma sem látszott a horzsolásnak.
-Semmi baj nem lesz, édesem - mosolygott rá komiszan a pokolfajzat, majd késsel a kezében megölelte a lányt. Lis idegesen kapálózni kezdett, de a kísértet lenyugtatta, s hátán végighúzta a szikét. Mosolygós, boldog lányból egyszeriben rémes fantom lett: a démon megszállta őt. Szemei vörösen kezdtek izzani, haja feketévé vált - már amennyire tudott, hiszen eleve is hosszú, sötétbarna tincsei voltak -, arca sápadt lett, szája pedig összevarródott. Kísértetiesen nézett ki, a démon újra végleges alakot öltött, egészen addig, amíg mást meg nem száll. A lány lelke már messze járt, eltávozott. Talán valamikor szellemként tér vissza.
Újdonsült démonunknak ideje lett vadászni. A többiekre, Először csak óvatosan megfélemlítette őket. Ivan végignézte az egészet, de nem segített a lány megmentésére. Nem volt elég bátor hozzá.
-Jézusom, Lis, veled meg mi történt, talán megszálltak a kísértetek? - poénkodott Rey, majd látta, hogy talán mégis ez történhetett vele, Gyönyörű, vastag ajkai már csak összeragasztva látszódtak arcán. A vőlegény egyáltalán nem hitt a többiek kitalációiban, ő is, ugyanúgy, mint a lány, unatkozva pihent, miközben mások diskuráltak a fejleményekről. Azonban most már szembe kellett néznie azzal, hogy tényleg léteznek démonok, nem is messze tőle. Hirtelen kapja föl a fejét arra, hogy látja: a fantom éppen a kezét fogja.

Szinkronos trailer

Sziasztok! Meghoztam a várva várt trailert :)
Örülnék egy-két véleménynek is, nemigen készítek trailereket.

https://youtu.be/DrZXt7CKVnM

Köszönöm a közreműködőknek! :)

Alison szinkronhangja: M. Gin

Catherine szinkronhangja: Charlotte R. Congrand

Paul és Matt szinkronhangja egy színjátszó szakkörös társam :)

Vágó: Jómagam :D

Halloween-i különkiadás

Sziasztok!

Visszaszámláló :)

Ez még nem a különkiadás, inkább arról szeretnék beszélni :)
Ugyebár hamarosan elérkezik a várva várt, félelmetes ünnep, és hát arra szeretnék kilyukadni, hogy egy különkiadást szeretnék kitenni a blogra. Nos választhattok a lehetőségek közül:
-Egy teljesen más kis novella, ugyanebben a házban, még az előző bennragadtak korából. Eléggé félelmetes lenne.
-Egy rész az egyik szereplőnk szemszögéből.
-Egy rész tőletek, az olvasóktól. (Ide vállalkozókat is várnék :))
Örülnék, ha kommentben leírnátok mindannyian, hogy melyiknek örülnétek leginkább! :)
xx Leona

03 - Megijedni

Sziasztok, drágaságok! Nagyon sajnálom a két hét késést, siettem is azért vele, ráadásul béta sem nézte át a részt, de remélem így is tetszeni fog nektek! :)

A csillagos ég minden egyes pontja most tisztán kirajzolódik, amikor Alison bambán néz ki az ablakon, elmerengve azon, hogy miért nem tudnak kijutni. A leglehetségesebb elv még mindig az, hogy a házat elátkozták, viszont Lis sosem hitt ilyen ostobaságokban. Visszaemlékezik azokra az időkre, amikor kisgyermek volt, és a vidámparkban az elátkozott kastélyban játszadozott. Apró könnycsepp hullik ki aranybarna szeméből. Észrevétlenül törli le bal kezével, gyorsan, mielőtt bárki is észrevenné, hogy elérzékenyült. Még azt hinnék, ő egy érzékeny, gyenge lány, közben az ellenkezője.

- Meg kell várnunk a reggelt hívni a zárast - jelenti ki komolyan Paul, mire mindenki elneveti magát. Nem hívhatnak ide egy zárast, már mindenki kezdi komolyan venni Cat elméletét arról, hogy elátkozták a házat.

- Inkább nézzünk körül itt, hátha találunk valami érdekeset - veti oda Lis mosolyt kényszerítve, de mondata végén már rég máshol jár. Kinyit egy fiókot, amiben teljesen üres papírcetlik lapulnak szerte széjjel, mellettük egy könyv.

- Gyertek, ezt nézzétek! - kiáltja a lány, majd kotorni kezd a lapok között. A többiek köré gyűlnek, és halkan figyelik őt. Lis lapozni kezd, de a könyv több száz lapja mind üres, épp, ahogy a papírcetlik.

- Ügyes vagy, szólj ha találtál is valamit - szólja le Alisont a cinikus Matt, s barátian megveregeti a vállát.

- Én legalább próbálkoztam, nem csak elterültem a poros fotelben! - vág vissza a lány az egykoron még színes bársonykanapéra mutatva. Körbenéz az óriási házban, valójában az egész egy nagy tér, mindennel egyben, csupán egy lépcső vezet fölfelé, és néhány ajtó hálószobákba és illemhelyekbe. Hátborzongató az öt tinédzser mindegyike számára az egész ház. Utoljára az 1900-as évek elején éltek itt, egy középosztálybeli házaspár, és közeli rokonaik. Ám egy napon hirtelen elhagyták az épületet, épp akkor, amikor vendégeket vártak volna. Ők mégis eljöttek a kastélyba. Amikor észrevették, hogy mindenki eltűnt onnan, úgy döntöttek, hogy elnapolják a látogatást. Az ajtó viszont zárva volt, senki sem tudott kimenni már onnan. Azóta ezt a házat mindenki kerüli, a környéken az "Átokkastély" név ragadt rá. Rengeteg kutató próbálta megfejteni a rejtélyt, mind sikertelenül. Sokan közülük úgyszint a házban ragadtak. Szétesett jegyzetfüzeteket hagytak szétszórva haláluk előtt. A gimisek nem is sejthetik, mekkora veszély fenyegeti őket.

Matt a fiókokban kotorászik valamiféle élelem keresése gyanánt, viszont semmi kézzel foghatót nem talál. A pókok már belepték a fél karját, de őt ez hidegen hagyja, csak a kajára koncentrál. Kell lennie itt tökmagnak, vagy szotyinak, gondolja.

- Nyahh, nincs itt semmi! - motyogja magában, majd lehuppan egy nyikorgó, vörös bársonyfotelbe. Mindenki kutakodik - vagy nézi a kutakodókat -, hátha rábukkannak valami használhatóra. Paul egy vezetékes telefont talál két darabban, illetve a kettőt csak egy kábel köti össze. A többiek csak értelmetlenül összefirkált papírcetliket találnak.

- Biztos, hogy van értelmük, csak meg kell fejteni őket. Lehetetlen, hogy ésszerűtlenül legyenek összefirkálva. Ez például egy kör, benne rombuszokkal és háromszögekkel, Valami jel lehet, vagy egy tervrajz - tudálékoskodik Lis, a többiek viszont kérdően néznek rá. Cat szólal meg először.

- Szerintem csak az időjüket pocsékolták el. Amúgy meg kik? Nincs itt egy hulla sem, kijutni meg nem lehet!

- Nyitva volt az ajtó, amikor bejöttünk... - kapcsolódik be közben Paul is. Egy ideig néma csend, majd megint csak Alison-nak pattan ki ötlet a fejéből.

-     Lehet, hogy még most is nyitva van, viszont nem számunkra.

- Hagyj már ezekkel a relativitás-elméleteiddel! - szólal meg Matt, aki egy rágót talált közben a zsebében. Finoman csámcsog, egy-egy buborékot is fúj ki. Lezser testtartásáról lerí, hogy egy csöppet sem érdekli az egész, bár jobban örülne, ha otthon pihenhetne a kanapén Iphone-ját nyomkodva.

- Várjunk virradóig...- javasolja Ryan, még maga is elcsodálkozik szóhasználatán. Úgy tűnik, hatással van rá ez a kastély.

Cat elindul a hosszú folyosón, törekedve a minél halkabb léptekre, hátha a többiek a nagy keresgélésben nem veszik észre hiányát. Csendben kioson  a nappalinak is alig nevezhető helyiségből. Hátradobja rövid, platinaszőke tincseit, élvezi, hogy épp a válla alá esnek, Óvatosan, de mégis lehengerlően vakmerően kinyit egy kopottas ajtót, mely nyikorogva teljesíti akaratát. A lány akarja, de egyben retteg is a gondolattól, hogy találjon valami egész szokatlant, varázslatosat, vagy amitől a leginkább fél, hátborzongatót. Csalódottan látja, hogy a szoba teljesen rendben van, csak itt-ott talál eldobott könyveket. Felemel egy vaskos példányt, precízen leporolgatja, majd belelapoz. Igazán nem lett volna muszáj letakarítania, köztudott, hogy ebben a házban ott van minden kérdésre a megoldás, de páratlan módon. Hideg lapjai sisteregve súrolják egymást. A kötetben nem található nyomtatott betű, csak firkálmányok. Néhány szó alá van húzva, némelyik dőlt betűkkel írott. Hiába látszik rajta, hogy gyorsan írták meg, mégis nagy része teljes pontossággal középre van igazítva.

Mindeközben a srácok kisebb pihenőt tartanak, feltűnik nekik újdonsült ismerősük hiánya.

- Cat amúgy merre van? - kérdi Matt elkerekedett szemekkel.

- Hát, nem tudom, talán a mosdót keresi - felel Ryan.

- Skacok, van egy ötletem! - vigyorog alattomosan a másik srác.

A lány hirtelen mozdulattal bal hóna alá veszi a könyvet. Hosszú ujjaival, melyek hegyes, aranyvirágokban pompázó műkörmökben végződnek leoltja a villanyt. Néhány porcica a szaruréteg alá ragad, de ez nem zavarja a lányt, valami más elvonja a figyelmét. A többiek nincsenek ott, ahol voltak. Kijutottak volna, megfeledkezve róla? Még Matt is? A riadtságtól libabőrös lesz, s szőrszálmerevítő-izma összehúzódásától majdhogynem hófehér, fényben csillogó szőre merőlegesen föláll karján. Annyira pánikba esik, hogy a könyvet is kiejti karjai közül. Néhány lap kiesik belőle, de ez Catherine-t hidegen hagyja és elindul felkutatni a többieket. Körbenézve a szobában senkit sem talál. Hirtelen rideg félelem fut át vékony testén. Világos bőre még inkább elsápad, s levegőt kapkodva gondolkozik, hogy mi történhetett az alatt a kettő perc alatt, amíg ő távol volt a többiektől.

- Te következel! - szólal meg a háta mögül egy mély, rekedtes hang, majd a lány hirtelen mindent elfelejt ami a fejében van, s koncentrálni kezd. Már éppen nagy levegőt venne, hogy megforduljon, amikor egy meleg kéz a szemére tapad, és behunyni kényszeríti azt. Cat lihegni kezd, sőt, beleborzong az egészbe, ennek következtében azon kapja magát, hogy lábán hangyalépdelésszerű bizsergést kezd érezni. Messziről halk nevetést hall, majd ráeszmél a dolgokra. Valóban nem jutottak ki a többiek a házból. Persze Catherine tud rendkívül optimista is lenni, az egész dologból azt veszi ki, hogy nem feledkezett meg róla senki. Épp ellenkezőleg. 

-Srácok, ne már! Halálra rémisztettetek! - szól fennhangon a lány.

-Nem az én tervem volt - sziszegi vádló pillantásokat vetve Alison Mattre. Eközben persze már nem fogta a fiú Cat szemét, hanem görnyedten gubbasztott a penészes kanapén. Ez cseppet sem zavarta őt, szívesebben terült el egy áporodott pamlagon, mintsem hogy a mai kosárlabda edzéstől elfáradt lábain kelljen egyensúlyoznia. A maga százkilencven centijében ő volt a csapat legjobb játékosa, és természetesen a pom-pom lányok kedvence. A szurkolólányok mindegyikének szívét már réges-rég összetörte, de még mindig -, bár szerelmi csalódástól gyötörten - istenítik a fiút. Mindig elmosolyodnak a lányok, ha a szemük előtt látják a labdát pattogtató izmos fiút, aki néhanapján, meccsek végén leveszi izzadt pólóját, a közönségbe dobja, és egy részük a felsőtestét bámulja, többiek pedig a ruháért esedeznek. Minden lány álma Matthew Honda. Ő a suliban a nagymenő, minden lány őt bámulja imádkozva, hogy egyszer ő is a fiú szíve (vagy inkább szeme, khmm...) választottja legyen. Még azok a csajok sem utálják meg, akiket faképnél hagyott. Ők is titkon még mindig, minden este a közös képeiken nyáladzanak, visszagondolva azokra a "régi szép idők"-re.ú, amikor még ketten kavartak.

Cat mindent annyiban hagyva belelapoz a könyvbe, amire eléggé kíváncsi volt már. Összekuporodik, hogy lássák a többiek megbántódottságát, de Lis mégis háta mögé oson, s falni kezdi a sorokat. Ez a "könyv" valójában egy kemény borítóval körbevont jegyzetlap-halmaz. Kicsit zavaros, de a lányok gondosan kibogarásszák minden egyes szót, és értelmezni próbálják.

1988. 07. 12. Fearhouse. Ivan Tonkins jegyzete.

Megoldás még nincsen, csak újabb találgatások. Megtaláltam az ereklyés könyvet. Eldugtam, nem írom le, hogy hová.  Ha én nem jutok ki innen, akkor mások se jussanak ki. Kezdek már a nyomra térni, de a holttestek már párolognak, ami azt jelenti, hogy több, mint négy napja haltak meg a többiek. Még mindig a szemem előtt látom a szúrós fegyvert, amint a démon által megszállt Katharina saját szívébe szúrja. Belém még nem szállt egy sem, de emberek, vigyázzatok, akik most ezt olvassák: ne menjetek az emeletre! 

- Van emelet? - kérdi a hosszú csönd után Alison. Cat az olvasásba annyira belemélyed, hogy csak négy másodperc után kapja fel a fejét, és veszi észre, hogy a másik lány az arcába liheg. Kicsit elgondolkodott a Katharina néven, hiszen szinte ugyanaz, mint az ő neve.

- Ezek szerint. De ahogyan írja, jobb, ha itt maradunk... - hangzik a halk válasz a szöszi piciny szájából.

Érzem már a közelgő vesztemet. Ötünk közül én maradtam már csak egyedül. Rey is eltávozott, konkrétan mindenki. Csak én bírom egy hét után. Csak írom a sorokat, nagyot kortyolgatok az itt talált vizes flaskákból. Kifosztottam mindet. Nem hagyok az "utódaimnak". Éppen valami közeleg, fogalmam sincs, hogy mi. Halkan sziszeg. Az utóbbi másfél hét alatt jól megerősödtem, derék fickó lettem. Nem félek. Közeleg. A vé

-         Közeleg a vé? - ráncolja össze a szemöldökét Cat, majd megvakarja kétségbeesetten a fejét. Ám nem hall semmit, válasz helyett  csak Alison ideges körömrágását látja.

02 - Összefogni

Paul már eléggé kezdi föladni próbálkozását, avagy az ablakon való kimászást. Közben egyre inkább dörömbölnek az ajtón az ittas vendégek, és ordibálnak, hiszen tíz perce nem jön már ki a fiú. Valójában kissé fél is kimenni a nyámnyila srác: azon morfondírozik, hogy utána kiverhetik a belét az agresszív fickók. Végül mély levegőt, s nagy bátorságot vesz, majd kimegy az ajtón. Hangos üdvrivalgás közepette egyszerre özönlenek a mellékhelyiségbe a részeg pasik. A nagy tolakodás és ricsaj miatt verekedésbe kényszerülnek, nemsokára véres arccal menekülnek a mosdótól. Paul remegve ül le egy bárszékre, éppen Ryan és Alison mellé, akik a túlsúlyos fiú hadművelete alatt boldogan cseverésztek egymással.

- Jézusom, mik ezek az üvöltözések? - kapja oldalra arcát ijedten a lány. Paul lesüti a fejét, majd arrébb ül egy székkel. Tudja, hogy ő okozta az egész verekedést, bár kétségtelen, hogy nem direkt tette.

- Fogalmam sincs, ne félj, nincs semmi gond - nyugtatja meg a lányt Ryan, és végigsimítja kezét Lis arcán.

- Tehát van két testvéred, akik ikrek? - tereli el a témát Alison.

- Hát, igen. Kétpetéjű ikrek, egy hónapja töltötték be a huszonegyet.

- Nagyszerű. Nekem nincs testvérem, szerencsére.

- Szerencsére? - kapja fel a fejét a srác - Az a legkirályabb dolog a világon, ha valakinek van bátyja! - Alison elhúzza oldalra a fejét, s karjával megtámasztja. Nem igen repesne az örömtől, ha valaki helyette aratná le a babérokat, maga a tökéletesség lenne, és jobban szeretnék a szülei. Mert ő igenis megdolgozik azért, hogy jó tanuló legyen, ami mellett szép és népszerű is. De ha testvére lenne, akkor biztos ő lenne a kiemelkedőbb, az ügyesebb, az okosabb és a szebb. Ha pedig nem, akkor tutira idegesítő és önző lenne. Kétségtelen. Alison makacs; ha bátyja lenne azt elfogadná, de kisebb testvért semmi esetre sem óhajtana maga mellé.

- És te hova jársz suliba? - váltja át egy már megfontoltabb témára.

- A Lake View-ba. Most lettem végzős, és te? - mosolyog a lányra, majd megfogja a kezét.

- Morgan Park - hajtja le a fejét a lány, majd nagyot sóhajt. Majdnem egyórányira van a kettő egymástól.

- Ó! És merre laksz?

- A South Esmond Street-en, közel a sulimhoz - felel, majd megigazítja rövid haját.

- Hát, én nem ott - nevet Ryan, bár hangjában kissé fellelhető csalódottsága - A belvárosban, úgy a Millennium Parktól két saroknyira, nemrég költöztünk oda. Igen, kicsit messze van a sulitól - A lány majdnem felsikít, hogy az a város kellős közepe, turisták tömkelegével - az álma -, de végül nem mond semmit, csak magában mosolyog. Ha ott lakna, biztosan hiányozna neki a kertvárosi csend, a formára vágott sövény a családi ház előtt. Titokban mégis kicsit vágyna egy zajos felhőkarcolóba, valahol Ryan közelében, ahol az utcai fényektől az éjszakák is világosak a tópartnál. Akkor kiülhetne a fiú társaságában minden éjszaka a partra, ahol együtt álmodozhatnának a közös terveikről. Igenis létezik szerelem első látásra - öt perc beszélgetés sem kellett, hogy a lány kiverje fejéből Matt-et, hamar rádöbbent, hogy neki egy belevaló Tallin-srác kell. Úgy tűnik, a fiú sem érez mást Lis iránt. Perzselő tekintetében nem az van, mint Matthew unott, de sármos arcában, annál sokkal több. Neki nem az a célja, hogy elbűvölje a lányt, majd keféljen vele, hanem hogy hosszútávú kapcsolatot teremtsen. Szereti, hogy ez a lány nem az a tipikus bombázó, avagy magamutogató liba, hanem egy kedves, szelíd, de mégis szívdöglesztő csaj. Ryan sem az, akinek látszik. Igenis van szíve, és egy érzelmes srác. Ugyan könnyen válik - kizárólag szánalmas csitrik közelében - szemét pasivá, szíve mélyén egy lelkes fiú, aki csak az igaz szerelemre vágyik. Hihetetlen, de igaz: létezik a tökéletes pasi,  méghozzá Ryan személyében. A rossz fiús külsőben egy lágy szív, körülötte csendes lélek lakozik. Barna szemeiből süt a jószívű kisfiús személyiség, tekintetével megbabonázza a lányokat.

Mindeközben Cat egyre kezdi érezni, hogy Matt nem vágyik tőle valami sokra. Nem is bír teljesen őszinte lenni a lány, apró hazugságokat bele-bele tömörít mondandójába. A látszat ellenére egy rendes  tizenhat éves, aki csak szórakozni vágyik. Nem gondolt bele, hogy ez a ruha eléggé koravénné teszi őt, nem mellesleg kissé barbibabás érzetet ad neki, ráadásul családja svéd vonalai festettnek tűnő hajkoronával áldották meg.

- Bébi, nem iszol még néhány pohárral? - kérdezi Matthew, mire a lány összevonja szemöldökét. Érzi, hogy a fiú csupán le akarja itatni, hogy könnyebben elcsábíthassa őt. Ám a lány még így sem tud ellenállni, hiába sikerült kikövetkeztetnie a srác baljós szándékát.

- Lehet róla szó, feltéve, ha mégis megmutatod nekem azt a tetkódat - válaszol Catherine fenyegető pillantásokat lopva a sármos fiúra, a ma már bevált plázacica-hang imitációjával.

- Áll az alku - vágja rá a pasi, majd leveszi a pólóját. Kigyúrt teste látványára Cat elmosolyodik, a bárban ülő hölgyek pedig halkan tapsolni kezdenek, egyesek még kurjongatni is, amit csak alig hallani, túlságosan elnyomja a hangszóróból üvöltő gépzene. Azonban a zene elhalkul, a taps lecsillapodik, s ettől már tisztán hallani az üvöltözéseket az illemhely környékéről. Néhány véresre vert szerencsétlen hapsi dülöngélve andalog ki a helyszínről. Catherine-en végigfut az ijedtség, s észrevétlenül a mellette ülő fiú kezébe csúsztatja sajátját. A pillanatot kihasználva Matt megsimítja a lány vállát, habár elszörnyedt tekintetét még mindig nem mossa le az arcáról, hogy végre bízik benne, s biztonságot érez mellette.

- Él még? - kiabál egy jóképű huszonéves, aki eddig messziről figyelte az eseményeket a mellékhelyiség körül. Ennek következtében egy jóval idősebb nőszemély gyorsan kezdi bepötyögni a mentők számát, de mire a végéhez érne, hallatszik a válasz: meghalt. Itt bizony gyilkosság történt - gondolja az asszony menten a rendőrség számát írja hevesen a rublikába.

- Állj! Ne hívjon senkit! - ordít a házigazda, majd fegyvert szegez a nőre. Ezernyi rémült szempár szegeződik rájuk. Matt gyorsan suttog valamit az újdonsült barátnőjének, és a helyzetet kihasználva futni kezdenek. Lis azonnal megpillantja őket, s Ryannel követni kezdi a párost. Paul rögvest folytatja a láncot, kíváncsian várva az úticélt. Óriási szerencséjükre a remegő öreglány és a szervező között kialakult ellentét még a fegyver birtoklója figyelmét is elveszíti róluk.

- Az ablakon! - suttogja Matt, amikor észreveszi a mögötte felgyülemlett kis létszámú csapatot. Az öt gimis akciófilmbe illően ugrik ki a nyílászárón. Minden erejüket bevetve futnak minél messzebb a buli helyszínéről.

- Álljatok meg! - szólítja le őket egy férfi - Senki sehova nem megy a rendezvényről!

A kamaszok azonnal menekülni kezdenek, a csávó viszont már a nyomukban lohol. A srácok szűk sikátorokon keresztül jutnak egy kietlen utcába, ahol egy tárva nyitva álló kapujú, elhagyatott hajlékot pillantanak meg.

- Oda be, gyerünk! - kiabálja Alison, s a többiek tüstént követik a leányzót. A nyikorgó kaput  maguk után becsukják.

- Hogyan tovább? Szerintetek ránk talál? - kérdi Cat még mindig aggódva.

- Nem hiszem - vágja rá Ryan - Már itt lenne.

- Remek! Egy olyan öt perc múlva azért lessünk már ki - Matt magabiztos hangon beszél. Simán meg tudja nyugtatni magát arról, hogy minden rendben van, még akkor is, ha egyáltalán nincs.

A házban lévő hámló falakra bizony ráférne egy kiadós festés. A magas plafont széles pókhálók övezik körbe, az ablakot dús növényzet szőtte be. A falak közti sarkokban kisebb penésztenyészetek is fellelhetők, melyek az évek során be is porosodtak. Rengeteg ajtó nyílik az óriási előteremből, ahol konyha található mosatlan tányérokkal, illetve egy könyvespolc telis-tele régi regényekkel. Vajon miért hagyhatták el ilyen hirtelen ezt a házat?

- Szerintem tuti elment már a krapek - szólal meg Paul néhány perc csönd után, majd rögvest az ajtóhoz indul. Megpróbálja kinyitni hosszabb nyögés kíséretében, de nem megy neki.

- Kis puhány - nevet fel Matt, s csakhamar Ryan is követi őt a rötyögésben. A két lány karba tett kézzel figyelte őket mindeddig, most azonban inkább megsimították a szerencsétlenkedő fiút hátát. Ryan végül abbahagyja a nevetgélést, s megy segíteni Paulnak. Nagy meglepetésére neki sem sikerül, akárhogy erőlteti meg magát. A kapu nyithatatlan mindegyikőjük számára.

- Ki kell jutnunk, klausztrofóbiám van! - esik pánikba Paul, amikor észreveszi, hogy nem csak neki nem sikerült kinyitnia az ajtót.

- Nyugi már...ööö... - kezd gondolkodni Ryan a fiú nevén, de hamarjában rájön, hogy igazából be sem mutatkoztak egymásnak.

- Paul.

- Örvendek, mindkettőtöknek, de most inkább azon kéne gondolkodni, hogy juthatunk ki innen! - szól közbe elképzelhetetlenül ideges hangon Alison.

- Törjük be - hangzik a lehető legértelmetlenebb válasz Matt szájából.

- Nem az lenne a legegyszerűbb, ha hívnánk egy zárast? - kérdi Cat átváltva plázacica-módból a valódi hangjára.

- Az éjszaka közepén. Remek ötlet! - gúnyolódik Ryan. Egyre inkább érződik a feszültség. Ebben a pillanatban az ablakok, amiket ezidáig nem nagyon vettek észre a diákok, egyszerre becsapódnak hangos szélsüvítés kíséretében.

- Mi volt ez? - kérdezi Cat remegő hangon. Kezd már az agyára menni ez a ház.

- Faszom tudja! Na, betörjük azt az ajtót vagy sem? - hangzik Matt semmitmondó válasza, szokásos türelmetlen hangján.

- De nincs is vihar, és az ablakok...- kezd bele a szőke lány.

- Te egy zseni vagy! - kiált föl a Lis belevágva a másik csaj mondanivalójába, majd az ablakokhoz szalad - Gyertek, itt ki tudunk menni... csak ez a régi fos beragadt.

- Beragadt? Ne szarakodj már! Kinyitom! - Azonban Matt szintén sikertelenül próbálkozik. Innen nem lehet kijutni.

- Én holtrészegen megállapítom, hogy ez a ház el van átkozva! - visít elkerekedett szemekkel Cat.

- Beragadtunk.